2015.12.10.
Tegnap a nagycenki adventi felolvasáson az egyik hallgató tett egy érdekes megjegyzést: azt mondta, hogy a Szegény-lány-vers szerkezete különösen tetszett neki, mert a háromsoros versszakok első két sora a mesét, a harmadik pedig az életet írja le. Különös (különleges) meglátás. Amikor írtam a verset, olyan szerkezetet és rímképletet kerestem, amely egyfelől balladisztikus, másfelől ugyanakkor szokatlan, új. A harmadik sorok rövidebbek az előző kettőnél és mindig egy másik harmadikkal rímelnek: aab-ccb-dde-ffe... és így tovább. Ez volt tehát a formai koncepcióm. Az, hogy ez egyúttal tartalmi-hangulati különbséget is jelent, szándékolatlan. De ha így van, akkor jól van. Azt jelenti, hogy a vers él, önálló, a befogadóban dolgozik. Egy szóval jó... Köszönöm!